Az erdei méz – más néven mézharmat méz – az egyik legkülönlegesebb magyar mézfajta, amely nem virágnektárból, hanem az erdei fák – főként tölgy, fenyő, juhar – levelein megjelenő mézharmatból készül.
Ennek köszönheti sötét, szinte fekete színét, valamint gazdag, fűszeres, enyhén karamellás ízvilágát, amely határozottan megkülönbözteti a virágmézektől. A népi tapasztalatok szerint magas ásványianyag- és nyomelemtartalma miatt sokan választják az erdei mézet a hidegebb hónapokban, amikor a telt íz, a sűrű állag és a „melegítő” érzet különösen jól esik.
A legsötétebb mézek egyike
A mézharmat akkor jelenik meg, amikor bizonyos rovarok a fák nedveit fogyasztják, és cukrokban gazdag váladékot hagynak maguk után a leveleken és ágakon. A méhek ezt gyűjtik össze, majd alakítják át mézzé.
Az erdei mézharmat méz a méhészet egyik legkiszámíthatatlanabb ajándéka, melynek fő forrásai lehetnek a fenyőfélék, tölgyesek, juhar, jegenye. Méhészként pontosan tudjuk, hogy ez a fajta nem virágzásból, nem „megszokott” hordásból születik – hanem akkor, amikor az erdő és az időjárás együtt úgy dönt, hogy lehetőséget ad rá.
Ezért az erdei mézharmat méz számunkra nem egy alapméz, hanem ritka, évjáratfüggő különlegesség, amelyet nem lehet erőltetni, csak felismerni és tisztelettel kezelni.
Az erdei méz intenzív aromája miatt elsősorban így ajánlott:
- önmagában, napi 1–2 kávéskanálnyi mennyiségben
- kenyérre kenve, reggelikhez
- teában – ahol különleges, mély ízt ad
- sajtok mellé, gasztronómiai párosításként
Intenzív íze miatt főzéshez és sütéshez kevésbé ajánlott.

