Macagyökér, maca, perui ginzeng, perui zsázsa

A Lepidium meyenii, közismertebb nevén maca vagy perui ginzeng, a Brassicaceae (keresztesvirágúak) családjába tartozó, kivételes ellenálló képességgel rendelkező kétéves lágyszárú növény. Ez a növényfaj egyedülálló a világ mezőgazdasági flórájában, mivel ez az egyetlen olyan haszonnövény, amely képes túlélni és termést hozni az Andok középső régióinak extrém magaslati körülményei között, jellemzően 3500 és 4500 méter közötti tengerszint feletti magasságban, elsősorban a perui Junín-fennsíkon. Az élőhelyét szélsőséges időjárási viszonyok jellemzik: intenzív ultraibolya sugárzás, alacsony légnyomás, erős szelek és drasztikus hőingadozás, amely gyakran fagypont alá süllyed. Ezen abiotikus stresszhatások váltották ki a növényben azokat az evolúciós adaptációs mechanizmusokat, amelyek a szekunder metabolitok rendkívül komplex és koncentrált felhalmozódásához vezettek, biokémiai alapot szolgáltatva a növény későbbi gyógyászati felhasználásához. A maca etnobotanikai jelentősége több évezredre nyúlik vissza; a pre-inka és inka civilizációk háziasították körülbelül 2000 évvel ezelőtt. Hagyományosan nem csupán élelmiszerként fogyasztották keményítőben gazdag hipokotilja (a gyökér és a szár közötti megvastagodott raktározó szerv) miatt, hanem szakrális és gyógyászati célokra is alkalmazták, elsősorban a fizikai állóképesség növelésére, a mentális kimerültség kezelésére és a termékenység fokozására mind emberek, mind haszonállatok esetében. A spanyol hódítók feljegyzései szerint a maca volt az egyik első olyan „valuta”, amellyel az őslakosok adót fizettek, ami jelzi a növény korabeli gazdasági és stratégiai értékét.

A Lepidium meyenii farmakológiai aktivitása egy rendkívül összetett kémiai mátrixnak köszönhető. A növényt gyakran hasonlítják a Brassicaceae család más tagjaihoz (pl. brokkoli, káposzta), de fitokémiai profilja számos tekintetben egyedi. Makrotápanyagok és elsődleges metabolitok: A szárított maca hipokotil tápanyagprofilja gabonafélékhez hasonlítható. A domináns összetevő a szénhidrát, amely a szárazanyag 59-73%-át teszi ki. Ennek jelentős része keményítő (amilóz és amilopektin), amely nyers állapotban kristályos szerkezetű. Ez a tény kritikus fontosságú a „nyers” maca elemzésekor: a nyers keményítő ellenáll a vékonybélben található amiláz enzimeknek, így rezisztens keményítőként viselkedik, amely a vastagbélbe jutva fermentálódik. Bár a rezisztens keményítőnek vannak prebiotikus előnyei, nagy mennyiségben történő fogyasztása jelentős emésztőrendszeri diszkomfortot, puffadást és gázképződést okozhat, ami a nyers maca por egyik leggyakoribb mellékhatása. A fehérjetartalom 10-16% között mozog, és tartalmazza az emberi szervezet számára esszenciális aminosavakat, bár a metionin és a hisztidin mennyisége korlátozott lehet. Jelentős mennyiségben tartalmaz arginint, amely a nitrogén-monoxid (NO) prekurzora, így közvetett szerepet játszhat a vazodilatációban és az erektilis funkció javításában. A lipidtartalom alacsony (2,2% körül), de minőségileg fontos: főként telítetlen zsírsavakból, linolsavból, olajsavból és palmitinsavból áll. Glükozinolátok: A nyers maca kémiai markerei: A másodlagos metabolitok közül a glükozinolátok (kén- és nitrogéntartalmú glikozidok) a maca legismertebb vegyületei. A növényben elsősorban aromás glükozinolátok találhatók, közülük is a glükotropeolin (benzil-glükozinolát) a legdominánsabb, amely a teljes glükozinolát-tartalom 80-90%-át adja. Kisebb mennyiségben jelen van a p-metoxibenzil-glükozinolát (glükolimnantin) is. A nyers maca és a feldolgozott formák közötti egyik legfontosabb különbség a glükozinolátok koncentrációjában és aktivitásában rejlik. Kutatások kimutatták, hogy a friss maca hipokotil glükozinolát-tartalma nagyságrendekkel, akár 100-szorosan is meghaladhatja más keresztesvirágú növényekét, például a brokkoliét vagy a karfiolét. Míg a szárított brokkoliban a glükozinolát-tartalom 1-20 µmol/g körül mozog, addig a szárított macában ez az érték elérheti a magasabb koncentrációkat, bár a pontos összehasonlítás a szárítási módszertől függ. A glükozinolátok önmagukban biológiailag inaktívak. Átalakulásukhoz szükség van a növényi szövetekben (speciális sejtekben, ún. miroszin-sejtekben) elkülönítve tárolt mirozináz (tioglükozidáz) enzimre. Amikor a növényi szövet sérül (rágás, őrlés során), az enzim kapcsolatba lép a glükozinolátokkal, és hidrolízis révén biológiailag aktív izotiocianátokat, tiocianátokat, nitrileket és epitionitrileket hoz létre. Kritikus pont a nyers maca esetében: A mirozináz enzim hőérzékeny. A zselatinizálási eljárás, amely magas hőmérsékletet és nyomást alkalmaz, inaktiválja (denaturálja) ezt az enzimet. Következésképpen a zselatinizált maca termékekben a glükozinolátok nem képesek átalakulni aktív izotiocianátokká a fogyasztás során, hacsak az emberi bélflóra baktériumai nem rendelkeznek saját mirozináz aktivitással (ami egyénenként változó és általában kevésbé hatékony). Ezzel szemben a kíméletesen szárított, nyers maca por megőrzi a mirozináz aktivitást. A Lepidium meyenii hatásmechanizmusa egyedülálló. A növényben található specifikus vegyületek, a makamidok (N-benzil-alkamidok) szerkezeti hasonlóságot mutatnak az anandamid nevű endogén neurotranszmitterrel. Fitokémiai vizsgálatok kimutatták, hogy a makamidok gyakorlatilag hiányoznak a frissen betakarított, sértetlen maca gyökérből. Ezek a vegyületek a tradicionális, lassú, napon történő szárítási folyamat (vagy kontrollált ipari szárítás) során keletkeznek egy enzimatikus és kémiai reakciósorozat eredményeként, ahol a szabad zsírsavak reagálnak a benzil-aminnal. Ez azt jelenti, hogy a nyers maca egészségügyi előnyeinek szempontjából a szárítási folyamat nem csupán tartósítás, hanem egyfajta „posztharveszt bioszintézis”, amely létrehozza a legfontosabb hatóanyagokat. A makamidok (pl. N-benzil-linóleamid, N-benzil-oleamid) koncentrációja a szárított hipokotilban 0,0016% és 0,0123% között mozog. Fontos megjegyezni, hogy bár a makamidok szintéziséhez a szárítás szükséges, ezek a molekulák maguk viszonylag hőstabilak. Ezért a zselatinizált (főzött) macában is jelen vannak, sőt, egyes források szerint a főzés előtti szárítási fázis már létrehozta őket. Tehát a makamid-tartalom nem feltétlenül a nyers vagy zselatinizált ellentétpár mentén oszlik meg, hanem a kiindulási anyag szárítási módjától függ. Hogyan működik? A makamidok gátolják a FAAH (zsírsav-amid-hidroláz) enzim működését. Mivel ez az enzim felelős az anandamid lebontásáért, gátlása esetén az anandamid szintje megemelkedik az agyban. Ez magyarázza a maca pozitív hatását lehangoltság esetén anélkül, hogy közvetlen pszichoaktív anyagokat tartalmazna. Alkaloidok és egyéb mikrotápanyagok: A maca kis mennyiségben tartalmaz alkaloidokat, köztük imidazol-alkaloidokat (lepidilin A és B), makaridint és piridin-származékokat. Bár mennyiségük csekély, szinergista módon hozzájárulhatnak a központi idegrendszeri hatásokhoz. Továbbá a növény gazdag szterolokban (béta-szitoszterol, kampeszterol, stigmaterol), amelyek gyulladáscsökkentő és koleszterinszint-szabályozó tulajdonságokkal bírnak. Ásványi anyagok tekintetében kiemelkedő a kálium (2050 mg/100g), a kalcium (150 mg/100g) és a vas (16,6 mg/100g) tartalma, valamint nyomelemként rezet, cinket és mangánt is tartalmaz.